Sigma Aurora Tour ’23
A 2 napos elvonulás után – egyedül voltam egy varázslatos resortban, kirándultam és hangolódtam, este a tűz mellett Jack Daniels barátommal forgattuk a világ nagy dolgait… – Santa Village-n kereszetül megérkeztem újra Rovaniemibe, ahol indult a kaland, ekkor még nem tudtam, hogy merre fogunk indulni.
Összeszedtük a csapatot – finn, svéd, olasz, ausztrál és én magyarként mondhatom az autó elég nemzetközire sikerült.
Bevásároltunk a Lidl-ben, és itt követtem el az első stratégia hibát, mert nem vettem elég ennivalót magamnak, aminek majd lesz jelentősége későbbiekben.
MAYBE IN NEXT LIFE
Hozzátartozik, hogy kb végig megvoltam fázva, de hála az égnek csak torokfájás volt és nem volt más bajom, így inkább komfortban volt rossz.
Az első megálló egy sí komplexumban volt, szikrázó napsütés, kis hóeséssel – mert ugye már tavasz van a hely neve Levi volt, hát már itt el tudtam volna tölteni 1-2 hetet. Innen viszonylag gyorsan mentünk tovább egy rövid túrát ejtettünk, hogy a képeken látható naplementét tudjuk fotózni.
Rövid túra – az olasz kifejezetten temperamentumos Lorenzo olvasatában – 3,5 óra séta – itt már kezdtem sejteni, hogy nem fogom magam ránctalanra pihenni.
A túra maga volt a varázslat, ropogó tűzzel egy menedék házban, és legalább volt alkalmam tesztelni a ruházatom az enyhének mondható -16°C fokos skandináv tavaszban. Mondjuk a séta közben nem fáztam egy cseppet sem.
Néhány szó a felszerelésről a soroksári Mountex üzlet eladóinak, amíg élek hálás leszek, mert igazán profi tanácsokkal láttak el. Megmondom őszintén kételkedtem, hogy azoknak a vékonynak kinéző, egyébként végtelenül kényelmes Merino gyapjú cuccok így helyt fognak állni, de szerelmese lettem ezeknek. Minden ruhadarab hozta, amit ígértek róluk szóval engem megvettek egy életre ami a túra felszerelést illeti.
Sötét lett mire visszaértünk az autóhoz, és azért sötétben már másképp hatott rám a hideg egy cseppet, nem nagyon volt kedvem széthúzott kabáttal járkálni.
Innen este 10-re meg is érkeztünk – én már eszméletlenül fáradtan – az első napi szállás helyszínre. Különleges síhotel volt a pálya tövében, sauna a szobában – amit gyorsan be is kapcsoltam én balga
Gyors zuhany, mivel az előrejelzés Aurora szempontból nem volt túl derűlátó, így gondoltam eljött a pihenés ideje, hát nem…
Megjött olasz temperamentumával Lorenzo és Guys let’s go… Felcsendült bennem a klasszikus In the Army szám. Szóval kapkodtuk a ruhát a felszerelést, és hála az égnek lecsaptam egy 14mm Sigma objektívre, ami teljesen magával ragadott.
Ezek után ugrás a kocsiba, majdnem mozgó járműre és elindultunk újra a semmi közepe felé. és közben az autó vidám kijelzője -26°C -t mutatott.
Az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket!
Egy rövid autókázás (olaszosan rövid) megjelent az első Aurora, ami nem volt annyira határozott és erős, de ott volt. Azonnal satufék és kiugráltunk az autóból, mindenki szedte a a dolgait és ezek a képek születtek. Látszik a Tejút és az Aurora előtte. Őszintén igazán sikerült átfázni, de ez csak akkor derült ki, amikor fotózás okozta módosult tudatállapotból kikerültem.
Hajnal 4-re sikerült is ágyba kerülni, és őszintén mondhatom az első nap tartalmasra sikerült, és ha ott vége lett volna is elégedett lettem volna. Viszont ez a nap semmi nem volt a következőkhöz képest.
